Pedig 2–1-nél még bíztunk abban, hogy a Budafoki MTE elleni mérkőzéseinknek az a koreográfiája, hogy vezet az ellenfél, a Budapest Honvéd pedig fordít és megszerzi a három pontot.
Hiszen a tavaly decemberi bajnokihoz hasonlóan ezúttal is az újonc gárda került előnybe – akkor rögtön a kezdés után, ezúttal majd’ félórát követően egy jól eltalált szabadrúgással –, és ezúttal is volt annyi erő a Honvédban, hogy megfordítsa a meccset. Tizenkét perccel Kovács Dávid gólját követően már mi vezettünk, mert bár Batik Bence fejesét követően még bravúrral védett Póser kapus, de a labdára lecsapó Gazdag Dániel egyenlített, majd ezután Bőle Lukács lőtt remekül a jobb felső sarokba. Gyors fordítás, vezetés a szünetben, okkal bízhattunk abban, hogy ez erőt ad a folytatásra.
Hiába.
Mindössze hat perc telt el a második félidőből, amikor ismét egy szabadrúgás után kaptunk gólt, Kovács Dávid a bal oldalról, éles szögből találta el a jobb oldali kapufát, a kipattanó pedig Szendrei Norbertről került a hálóba, tökéletesen jellemezve a helyzetünket.
Az egyenlítés után ismét a Honvéd birtokolta többet a labdát, az utolsó harminc percre játékrendszert váltottunk, érkezett Thierry Gale és Nagy Dominik, egyértelműen a győzelem megszerzése volt a cél, csakhogy lassan, pontatlanul futballoztunk, így komoly lehetőségig sem sikerült eljutnunk.
Bezzeg a Budafok! Az ellenfél több veszélyes kontrát is vezetett, időnként kettészakadt a pálya, és ismerjük el, a vendégek közelebb álltak a harmadik gól megszerzéséhez, mint a Honvéd. A hajrában Tomás Tujvel nagy védéseire volt szükség, hogy egyáltalán a döntetlent megtartsuk, a végén viszont már az egy pont is elúszott.
Jött ugyanis a 92. perc, Zsóri Dániel kapufája után a Ihrig-Farkas Sebestyén lőtte be a kipattanót, így győzött és előzött a Budafok, a Honvéd pedig kieső helyre csúszott vissza.
