Kocsis Sándor

Kocsis Sándor
(1929. szeptember 21. - 1979. július 22.)

Kocsis Sándor a legendás magyar aranycsapat jobbösszekötője pályafutását 1947-ben a Ferencvárosi Torna Clubban (FTC) kezdte, majd miután a klub 1949-ben felvette az Élelmezésipari Dolgozók Országos Szövetsége nevét (EDOSZ), még egy évadot játszott a Fradiban.
1950-től 1956-ig akárcsak az Aranycsapat többi legendás játékosa, ő is a Budapesti Honvédot erősítette. Budai Lászlóval zseniális párost alkottak a jobbszárnyon. A Honvéddal 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben ünnepelhetett magyar bajnokságot és szintén háromszor lett első a góllövőlistán (1951, 1952, 1954). Kocsis Sándor 177 gólt szerzett a Honvéd színeiben. Az 1956-os forradalom után, akárcsak az Aranycsapat nagy része emigrált. 1948 és 1956 között hat bajnoki címet szerzett, 1951-ben, 1952-ben és 1954-ben a magyar bajnokság legeredményesebb játékosa. Magyarországi pályafutása során 1948-tól 1956-ig 68-szor húzhatta magára a válogatott mezt. Puskás mellett egyike a legnagyobb magyar gólvágó labdarúgóknak, válogatottként 75 gólt rúgott. Tagja volt a Helsinkiben olimpiai aranyat szerző magyar válogatottnak. Ott volt 1953. november 25-én a Wembleyben, amikor kilencven év óta először kapott ki a Brit szigeteken az angol labdarúgó válogatott. Szintén szerepelt a svájci világbajnokságon, ahol az akkor abszolút favoritnak számító magyar csapat, a döntőben 3-2-re kikapott a csoportmeccseken korábban 8-3-ra legyőzött NSZK válogatottól. Kocsis a vereség ellenére, 11 góljával az 1954-es VB gólkirálya volt.

A Kocka becenéven közismert csatárzsenit játékintelligenciája tökéletes technikai tudása és gólveszélyessége miatt kora legjobbjai közt tartották számon. Az Aranycsapat szélsőjével Budai II-vel gyönyörűen kidolgozott és góllal végződő akciók sorát vezették a pálya jobb oldalán. Külön erőssége volt, hogy rendkívül gólveszélyes fejesekkel lepte meg rendre az ellenfél védőit.

Az emigráció után 1957-ben a Young Fellows Zürich csapat tagja, ahonnan 1958-ban Puskásékhoz hasonlóan, ő is a spanyol bajnokságba igazol, ahol egészen 1966-ig Czibor mellett az FC Barcelona labdarúgója. A katalán csapattal 1959-ben, 1960-ban spanyol bajnokságot nyert, 1959-ben és 1963-ban pedig megszerzi csapatával a Spanyol Kupát. Élete végéig Barcelonában maradt, 1979. július 22-én halt meg a Katalán fővárosban.