Augusztus 21., péntek, Új Hidegkuti Nándor Stadion. 18:45 – 15 perccel a Budapest Honvéd szezonbeli első meccse előtt.
„Csak a Kispest! Csak a Kispest!" – dörrent meg a Kispest-tábor, amely ezúttal a vendégszektorban foglalt helyet, hiszen csapatunk felcserélte a pályaválasztói jogot a „főbérlőnkkel”, az MTK-val, az üdvrivalgást pedig az váltotta ki, hogy a túlsó térfélen melegítő csapatunk az öltözőbe menet előtt kifutott a táborhoz, hogy köszöntse a szektorukat megtöltő drukkereket a szezonnyitón.
A második szezonnyitón, ami valójában az első volt, hiszen a PAFC-nál történt koronavírusos megbetegedés miatt öt nappal később kerülhetett sor a 2020–2021-es kiírás első Honvéd-meccsére, amelyről Banó-Szabó Bence, Davide Lanzafame és Szendrei Norbert is sérülés miatt hiányzott.
Aztán tizenöt perccel és négy labdaérintéssel a megdörrenés után máris az MTK kapuja előtt volt Bódog Tamás együttese (szögletre mentettek a védők), ami tökéletesen reprezentálta azt, amiről a nyáron érkezett szakvezető beszélt: a Honvéd támadó felfogásban akar és támadó felfogásban fog futballozni!
S mivel az MTK sem az a gárda, amely beássa magát a kapuja elé, ezért aztán kifejezetten élvezetes meccs kerekedett a találkozóból. Mindkét együttes próbálta ráerőltetni az akaratát a másikra, érezhető volt, hogy hatalmas motivációval mentek fel a pályára a játékosok. A mieinknél ez főként érthető, hiszen az elhalasztott meccs kicsit olyan, mintha a rajtgépben feszülten toporgó versenylovaknak azt mondanák, maradjatok még itt öt napig, esetleg galoppozzatok egy kicsit.
És bár a rajtból kilőve az MTK került némi előnybe (Gera Dániel talált be a 16. percben), az első kanyarban már ismét fej-fej mellett haladtak a telivérek, hiszen a mi Dánielünk, Gazdag egyenlített. Igaz, ezúttal elmaradt az esernyő, válogatott középpályásunk ennél szokott szebb gólokat is szerezni, de ez most senkit sem érdekelt.
Sokáig mondjuk nem volt időnk örvendezni, a következő percekben Tomás Tujvel kétszer is hatalmas bravúrt bemutatva tartotta a döntetlent! A félidő utolsó negyedórájában már a Honvéd dominált, de féltávnál azt rögzíthettük, hogy hatalmas és egyelőre eldöntetlen csatát vívnak a felek.
A térfélcserét követően továbbra is lüktető volt a játék, és bizony úgy tűnt, hogy a fehérben száguldó telivér kerülhet előnybe, az 57. percben Ugrai Roland került ziccerbe, de mellé lőtt, hat perccel később pedig Gazdag Dániel vitte el a kapus mellett a labdát, és mire kapura fordult volna, a nagy lendülettel érkező Zsótér Donát ellőtte előle a labdát – sajnos az oldalhálóba.
Itt pedig következett az a rész, hogy a kihagyott lehetőségek rendre megbosszulják magukat, s bizony ezúttal is ez történt: a 66. percben Herrara, míg tucatnyival később Katona volt eredményes, eldöntve egyúttal a mérkőzést, a célegyenesben már az MTK robogott előrébb, és hiába küzdöttek a mieink, a két kapott gól megfogta a csapatot, így a lefújás után a házigazda örülhetett.
Bánkódni azonban nincs idő és felesleges is lenne, hiszen jövő héten két mérkőzés is vár a társaságra, előbb az Európa-ligában, majd a bajnokságban, ha pedig bárki csüggedne is, csak gondoljunk arra, ahogyan a lefújás után a Kispest-tábor éltette a csapatát.
Minden kezdet nehéz, de jó az út, amin elindultunk, és csak még nagyobb akarattal kell továbbmennünk rajta!
