Egy hosszú menetelés első lépése(i) – erre készült a Budapest Honvéd FC együttes a tiszaújvárosi MOL Magyar Kupa-mérkőzésen, amely a szó szoros és átvitt értelmében, térben és időben egyaránt igaznak bizonyult.
Hosszú menetelés, hiszen hat párharcot kell sikerrel megvívni a fináléba kerüléshez (hetet a végső sikerhez), ráadásul a tiszaújvárosi komplexum kialakítása okán nem közvetlenül a felezővonalnál érkeznek a labdarúgók a kezdéshez, hanem a futópályán és az egyik térfélen keresztül lehet a kezdőkörhöz jutni.
Hosszú menetelés, hiszen úgy kezdődött a találkozó, hogy rögtön egy kis lépéssel távolabb kerültünk a továbblépéstől, mivel a Tiszaújváros már a harmadik percben vezetést szerzett – más kérdés, hogy Mohamed Mezghrani a tizenhatoson kívül lökte el a büntetőterületre bezuhanó ellenfelét… –, szóval a kupasorozatok varázsának megfelelően előnybe került az esélytelenebb együttes és izgalmas kis összecsapás kerekedett a meccsből.
És bár eleinte akadozott a gépezet, folyamatosan sok passzal, letámadással, nagy tempóban futballozott a csapat, amely egy pillanatra sem bizonytalanodott el a gyorsan bekapott góltól, hanem állhatatosan ment tovább előre, hogy (ha már így alakult) megfordítsa a mérkőzés állását.
Ehhez pedig éppen a már említett letámadásra, no meg Gazdag Dánielre volt szükség, egy labdaszerzést követően ugyanis válogatott középpályásunk egyenlített, és bár a gólhoz Herczeg kapus is kellett, és Gazdagtól nem is volt annyira látványos, azért ez is egy távoli lövés végén született. És félórával később jött a folytatás is!
Mire azonban a 60. percre fordultunk, Gazdag Dániel statisztikai lapján már nemcsak gól, hanem gólpassz is szerepelt, a térfélcserét követően ugyanis szinte rögtön megszereztük a vezetést. Gazdag átadása után Tóth-Gábor Kristóf küzdött meg a helyzetért, és miután higgadtan a kapuba gurított, a 19. születésnapját szeptember 11-én ünneplő támadó tétmeccsen szerzett első kispesti gólja után fogadhatta a társak gratulációját.
A gólpasszt adó Gazdag pedig annyira belelendült, hogy az első góljától számítva negyedóránként járult hozzá egy-egy Honvéd-találathoz: asszisztja után az első órát távoli bombagóllal zárta (tessék, itt a látványos Gazdag-gól is!)…
…az utolsó negyedórát pedig egy újabb találata indította, és ez sem volt csúnya, hiszen tizenöt méterről lőtte ki a bal felső sarkot! Gazdag következő momentumára aztán már csak tíz percet kellett várni, hiszen a négy gólja mellé kiosztotta a második gólpasszát, ez utóbbit Nagy Gergő értékesítette, aki tehát góllal tért vissza az első csapatban a műtétjét követően!
A gólzápornak még itt sem volt vége, és bár a szünetben sem gondoltuk, hogy 1991 után ismét hétig jut a Honvéd a Tiszaújváros ellen, de Naser Aliji góljával végül ez is sikerült. Érdekesség egyébként, hogy az albán válogatott védőnk találata volt az egyetlen, amelyből Gazdag Dániel nem vette ki a részét, hiszen a szabadrúgást Nagy Gergő harcolta ki.
Akárcsak az előző szezonban (akkor Dunaharasztiban), a Honvéd most is 7–1-re nyerte meg az első meccsét a Magyar Kupában, szóval fölényes és magabiztos sikerrel tettük meg az első lépést, és arra pedig mindenki emlékszik, hogy az előző idényben mi lett a kupamenetelés vége…
