A Magyar Labdarúgó Szövetség átszervezte a bajnokságot, 1951-től tavaszi-őszi rendszerben játszottak a csapatok. Az átalakítás miatt 1950 őszén az NB I-ben félidényes, 15 mérkőzésből álló bajnokságot rendeztek, Legendás meccsek rovatunkban pedig ebből a (fél)szezonból hoztunk nektek egy emlékezetes kispesti győzelmet.
A 8. fordulóban a prágai nemzetközi tornán győztes Budapesti Honvéd Kispesten fogadta a Szombathelyi Lokomotív (ma Szombathelyi Haladás) együttesét. A vasiak hét mérkőzésen nyolc pontot szereztek és a tabella 5. helyén álltak. A Honvéd kilenc pontot gyűjtött, de csak öt meccset játszott. A kispesti játékosok lábában sok mérkőzés volt, ezért a találkozó előtti héten könnyített edzésekkel készültek.
A találkozót szokatlan időpontban, délelőtt 10 órakor rendezték. A Honvéd mind technikailag, mind taktikailag végig nagy fölényben futballozott. Ennek ellenére az első félidőben nehezen sikerült átjátszani a keményen és jól küzdő szombathelyiek védelmét. A 22. percben Kocsis meredeken ugratta ki Puskást, a balösszekötő 10 méterről lőtt, a labda a vetődő szombathelyi kapusról felpattant és mielőtt földet ért volna Budai II közelről a hálóba kotorta (1–0).
Szünet után a piros-fehér csatársor már sokkal ötletesebben, sok helycserével, a szélsőket is foglalkoztatva futballozott. Az 53. percben kezezés miatt tizenegyeshez jutott a Honvéd, Puskás büntetőjét azonban Horváth szögletre tolta. Nem sokkal később Puskás gólba tartó lövését az egyik szombathelyi védő kapuserényeket csillogtatva a gólvonalon kézzel védte. Újabb tizenegyes. Az ítéletvégrehajtó szerepét most is Puskás vállalta, de ezúttal nem hibázott (2–0).
Az 55. percben a jobb oldalra átkeveredett balszélső Babolcsay lapos lövése talál utat a hálóba (3–0). A 73. percben Babolcsay labdájával kilépő Kocsis két csel után laposan a kapu jobboldalába lőtt (4–0). A gól után a Szombathely a lábát fájlaló Horváth helyére Varga II-t állította a kapuba. Három perc múlva Puskás az új kapust is felavatta, két védőt is becsapva 12 méterről lőtt a kapuba (5–0).
A meccs után a Népsportnak adott nyilatkozatokban nem volt vita az edzők között.
Puskás Ferenc (Bp. Honvéd): „Szünet után jól játszottak a fiúk. több gólt is lőhettek volna.”
Hermann Imre (Sz. Lokomotív): „A Honvéd ilyen arányban is megérdemelten győzött.”
A mérkőzést elemző Vasmegye című szombathelyi lap nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel: „A mérkőzés sorsát a két csatársor közti ég és föld különbség döntötte el. A két védelem megközelítőleg egyforma színvonalon játszott, de érthető, hogy a Sz. Lokomotív védői nem tudták ellensúlyozni a percenként megújuló kispesti támadásokat, lövő készséget egymás gondolatát is ismerő kollektív munkát. Bizony könnyen lehetett volna — különösen az első félidőben — egészen katasztrofális vereség — annyit pufogtattak el Puskás és társai.”
A szombathelyieknek némi gyógyírt jelentett, hogy a tartalékcsapatok találkozóját a vasiak nyerték 3–0-ra.
1950. október 15., vasárnap
NB I, 8. FORDULÓ
BP. HONVÉD SE–SZOMBATHELYI LOKOMOTÍV 5–0 (1–0)
Kispest, 5000 néző
V: Kristóf Tibor (Siklósi Gy., Kertész)
G: Puskás (2, az elsőt tizenegyesből), Budai II, Babolcsay, Kocsis
BHSE: Grosics – Rákóczi, Patyi, Tóth III – Bozsik, Bányai – Budai II, Kocsis, Horváth, Puskás, Babolcsay.
Edző: id. Puskás Ferenc.
Lokomotív: Horváth (Varga II., 73.) — Farsang, Tölgyesi, Rábai — Kulcsár, Dombai — Papp, Varga, Bausz (Szabó I., 56.). Szabados, Magyar.
Edző: Hermann Imre.
