Húsz évvel ezelőtt, 1999-ben ezen a napon hunyt el Tichy Lajos, a magyar labdarúgás és Bp. Honvéd legendás labdarúgója.
Tichy Lajos a hűség mintaképe, 1953-tól haláláig szolgálta a kispesti klubot játékosként, edzőként, majd vezetőként. Első NB I-es mérkőzését 1954. március 7-én, Salgótarjánban játszotta. Az 58. percben, 1–1-es állásnál Laczi helyére állt be, és 38 percnyi játék után első élvonalbeli bajnoki mérkőzésén megszerezte első NB I-es gólját. Egy évvel később már a magyar válogatottban is debütált, jellemző a klasszisára, hogy 1955. május 8-án, Oslóban, Norvégia ellen is góllal mutatkozott be.
Mindent elsöprő lendületével, briliáns játékával hamar belopta magát a futballrajongók szívébe. Bombagóljaiért sokan vándoroltak ki a kispesti pályára, vagy éppen a Népstadionba. Pályafutását sikerek övezték. A Honvéddal 1954-ben és 1955-ben bajnoki aranyérmet nyert. Piros-fehér színekben összesen 320 NB I-es mérkőzést játszott, és ezeken 244 gólt szerzett. Ötször érdemelte ki a gólkirályi címet. 1964-ben Magyar Népköztársasági Kupát nyert. 1955 és 1971 között 72 alkalommal lépett pályára a nemzeti tizenegyben, és 49 gólt szerzett. Az 1958-as svédországi világbajnokságon négyszer, 1962-ben, Chilében pedig háromszor volt eredményes. A kispesti csapattal 11 nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt, összesen 7 gólt lőtt. 1971. június 20-án, Kispesten a Vasas ellen búcsúzott az aktív labdarúgástól. A mérkőzés 45. percében egy Tichy-Pintér-Tichy akció után, a búcsúzó csatár ballal, kapásból óriási bombát zúdított a jobb sarokba. Úgy búcsúzott, ahogy csak a legnagyobbak tudnak, bombagóllal.
Aktív pályafutását befejezve sem lett hűtlen a Honvédhoz. 1971-től edzősködött, pár évig az ifjúsági- és a tartalékcsapatot trenírozta, (1972-ben csapata országos ifjúsági bajnok lett) majd 1976-tól 1982-ig a felnőtt együttes vezetőedzője volt. Az 1979–1980-as szezonban, – 25 év után – a bajnoki címig vezette a csapatot. 1992-ben az önkormányzat Kispest díszpolgárának választotta. 1999. január 6-án bekövetkezett haláláig elnökségi tagként szolgálta a Honvédot. 2006-ban, a KLTE a Kispesti Labdarúgásért Életmű-díjjal ismerte el pályafutását, a Bozsik Stadionban páholy viselte a nevét, míg Honvéd új utánpótlásközpontjában ő az egyik pálya névadója.
