A bajnokságból már csak egy mérkőzés volt hátra, a magyar labdarúgás történetének egyik legemlékezetesebb meccse, a 7. fordulóból elmaradt Bp. Honvéd–Vörös Lobogó csúcsrangadó. A mérkőzés páratlan élményt nyújtott annak a 25 ezer nézőnek, aki a mostoha időjárás ellenére kilátogatott a tétnélküli derbire, amelynek az Üllői út adott otthont, mivel abban a szezonban a stadionunk építése miatt végig albérletben szerepeltünk.
A két együttes nemzetközi túrái alaposan felborították az NB I menetrendjét, így fordulhatott elő, hogy az 1954-es bajnokság áthúzódott 1955 elejére. Mivel a Honvéd már bajnokként érkezett, a nagy rangadónak egyetlen tétje maradt, a presztízs. A pályán ott volt a magyar válogatott kétharmada, a Honvéd négy (Lóránt, Bozsik, Kocsis, Puskás) a Vörös Lobogó három (Lantos, Sándor, Hidegkuti) játékossal képviselte magát.
Kapusposzton mindkét együttesnek gondjai voltak. A válogatott Gellér sérülése miatt Fecske védte a Vörös Lobogó kapuját. A kispestieknél még rosszabb volt a helyzet, a válogatott állandó kapusa Grosics, és a nemzeti tizenegyben már bemutatkozott Faragó is sérült volt. Kalmár Jenőnek nem volt más választása, mint a Honvéd harmadik számú hálóőrét Sántha Józsefet állítani a kapuba. Sánthának egyébként ez volt az egyetlen bajnoki meccse a Honvéd színeiben. A pályát szegélyező salakon és a kapuk mögötti területeken magas hótorlaszok álltak, de a játéktér csúszós és mély volt, a körülményekhez képest elfogadható pálya fogadta a csapatokat.
Az első félidő elképesztő gólözönt hozott, nem kevesebb, mint 10 találat esett 45 perc alatt. A Honvéd lendületesen kezdett és Tichy már a 3. percben megszerezte a vezetést (1–0). Két perc múlva jött a válasz Hidegkuti szabadrúgása Sántha hóna alatt került a gólvonal mögé (1–1). Újabb két perc elteltével Sándor megfordította az állást (1–2), majd a 19. percben növelte előnyét a Vörös Lobogó, Hidegkuti labdáját Sándor értékesítette (1–3). Öt perccel később Kocsis lőtte a kispestiek második gólját (2–3).
A 26. percben Lóránt letalpalta Sándort, a szélső nem tudta folytatni a játékot. Kalmár Jenő edző a szabálytalankodó Lórántot lecserélte, helyére Palicskót küldte a pályára. A 32. percben Babolcsay beadását Kocsis négy méterről csúsztatott fejessel küldte a hálóba (3–3). Két perccel később már a Honvédnál volt az előny, Puskás négy méterről lőtt a kapuba (4–3), aztán a 36. percben Babolcsay lapos beadását Puskás lőtte bal alsó sarokba (5–3), sőt újabb két perc elteltével Puskás 12 méterről kapásból bombázott a kapuba (6–3). A 44. percben Tichy a kifutó Fecske fölött küldte a labdát a hálóba (7–3).
A térfélcserét követően sem lassítottak a csapatok. A 48. percben Puskás 15 méterről ballal, kapásból nagy gólt lőtt a bal sarokba (8–3). Ezután a Vörös Lobogó ragadta magához a kezdeményezést. Az 55. percben Hidegkuti egyéni játék után szerezte a vendégek negyedik gólját (8–4), négy perccel később viszont megszületett a bajnokságban a kispestiek századik gólja. Puskás labdájával Kocsis a kifutó kapust is kicselezve az üres kapuba gurított (9–4). A Honvéd fáradni látszott a Bp. Vörös Lobogó játékosai jobban bírták a mély talajt. A 71. percben Kárász egy lépésről fejelt a jobb sarokba (9–5). Négy perccel később Hidegkuti fejes góljával 9–6-ra felzárkózott a rivális, s a végeredményt is ő állította be, amikor a 81. percben a kapust is kicselezve lőtt a hálóba (9–7).
A bajnoki év legszebb mérkőzése 16 gólt hozott. A találkozó végén szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a közönség a két csapat játékát.
1955. január 9., péntek
NB I, 7. FORDULÓ
BUDAPEST HONVÉD SE–BP VÖRÖS LOBOGÓ 9–7 (7–3)
Üllői út, 25 000 néző
V: Pósa János (Nagy L., Zsolt)
G: Puskás (4), Kocsis (3), Tichy (2), ill, Hidegkuti (4), Sándor (2), Kárász
BHSE: Sántha – Rákóczi, Lóránt (Palicskó, 27.), Kovács J. – Bozsik, Bányai – Machos, Kocsis, Tichy, Puskás, Babolcsay.
Edző: Kalmár Jenő
Vörös Lobogó: Fecske – Kovács II., Börzsei, Lantos – Kovács I., Kovács III. – Sándor (Gál, 33.), Kárász, Hidegkuti, Arató, Molnár.
Edző: Bukovi Márton
