Korábbi klubja otthonában, a mérkőzés 14. percében szerzett gyönyörű kapásgólt Zsótér Donát a felcsúti szezonzárón, amely a Honvéd győzelmét, s egyben bennmaradását jelentette az első osztályban. Jobblábas találatát a forduló legszebb góljának ítélték, míg a szurkolók a forduló legjobb játékosának választották középpályásunkat, aki kritikusan tekint vissza a csapat szereplésére.
Miután lefújták a meccset, láthatóan elérzékenyültél Felcsúton. Mi zajlott le benned abban a pillanatban?
Kiszakadt belőlem minden érzelem, mind pozitív, mind negatív értelemben. Azért elég stresszes volt az utolsó hét, na meg az azt megelőző időszak is. Amint lefújták a meccset, ez előtört belőlem, ugyanakkor nagy boldogságot is éreztem, hogy a mindent eldöntő mérkőzést meg tudtuk nyerni, még akkor is, ha nem igazán nemes cél érdekében küzdöttünk. A Honvéd történetében nem nagy siker, hogy bennmaradtunk, de legalább azt a minimális célt, amit a kialakult helyzet miatt ki kellett tűzni magunk elé, teljesíteni tudtuk.
Ráadásul lőttél egy szép gólt, ami végül a győzelmet jelentette a Honvédnak…
Akkor még nem tudtam, hogy az lesz a győztes gól. A feleségemmel és édesapámmal is beszéltük a meccs előtt, hogy de jó lenne győztes gólt rúgni ezen a mérkőzésen. Amikor belőttem, még fel sem fogtam, hogy mi történt, csak körbenéztem és láttam, ahogy a szurkolók örülnek, a többiek a nyakamba ugrottak, akkor tudatosult bennem. Nem sűrűn van ilyen nálam, de az a pár másodperc szinte egy rövidzárlatot okozott, amíg felfogtam a történteket, hogy gólt szereztem egy ilyen fontos meccsen. Nagyon jó érzés volt.
Így néhány nappal a lezárást követően hogy tekintesz vissza a szezonra?
Nagyon hullámzó volt a teljesítményünk, nemcsak a csapatnak, személy szerint nekem is. Sokkal többet szerettem volna nyújtani, de a társak nevében is beszélhetek, sokkal többet szerettünk volna kihozni ebből az évből. Azt elértük, hogy ne kerüljünk szégyenbe, de ennél sokkal több kell a következő szezonra. Sok változás kell.
Milyen változásokra gondolsz?
Azt, hogy csapatszinten milyen változásokra van szükség, nem az én tisztem eldönteni. Én arra fókuszálok, hogy nekem is voltak gyengébb meccseim. Azt mondjuk talán senki nem mondhatja el rólam, hogy nem küzdök, nem hajtok minden mérkőzésen, mert az nálam az alap. De a minőségbeli segítség a csapatnak néha elmaradt, hogy gólokkal, kulcspasszokkal vagy még több assziszttal tudjam segíteni a többieket. Sok összetevője van ennek a sikertelen szezonnak, sok mindenen múlik, hogy úgy tudjunk szerepelni, ami méltó a Honvédhoz.
Mikor tudatosult, hogy baj is lehet?
Már lehetett érezni öt-hat fordulóval a vége előtt, amikor nem jöttek az eredmények és a mutatott játék sem volt az igazi, hogy nehéz lesz a vége. A Fradi ellen nagyon jól teljesítettünk, utána elmentünk Gyirmótra, ahol viszont döntetlent játszottunk, akkor tudatosult bennem, hogy ez nem fog nagyon jól kinézni, ha nem kapjuk össze magunkat mentálisan. Mert hellyel-közzel a mutatott játékunk nem volt rossz, tudtunk gólokat is szerezni, a koncentrációval volt a legnagyobb probléma. Sokan, úgy érzem, nem is fogták fel ennek a dolognak a súlyát. Az utolsó meccsen éreztük azt, hogy mindenkiben tudatosult hogy miről szól ez. Próbáltunk mindenkiben ezt helyrerakni, hogy mindenki tudja, hogy ez mit is jelent a Honvédnak az a mérkőzés. Szerencsére megszólalt az a kis hang. Nem titok, hogy a meccs előtt eljöttek hozzánk a szurkolók, szerintem az is nagyon sokat lendített rajtunk, hogy támogattak minket, az egész felcsúti mérkőzésen fantasztikusan szurkoltak, hazai pályát varázsoltak a Pancho Arénából, nekünk nem is volt más dolgunk, csak megnyerni azt a meccset.
Ez a szezon is bővelkedett fordulatokból, hiszen velünk volt még a covid, edőzváltáson is keresztül mentetek. Ezeknek lehetett befolyása a szereplésre?
Lehetett, hiszen egy-két kulcsjátékost elveszítettünk szezon közben a covid miatt, de szerencsére nem olyan hosszú időre. Az edzőváltásban is úgy gondolom, hogy inkább a csapatnak volt felelőssége. Ferinek (Horváth Ferenc – a szerk.) is jó volt a hozzáállása, Nebojsa (Vignjevic – a szerk.) is remek szakember, mindketten jó edzők. Inkább velünk, a játékosokkal volt probléma, a koncentráció és a hozzáállás nem volt megfelelő.
Nebojsa Vignjeviccsel hosszúra nyúlik a történetetek, hiszen az Újpestnél már dolgoztatok együtt. Milyen volt újra a közös munka?
Profik vagyunk mindketten, ami Újpesten történt, az már történelem, mindkettőnk számára a Honvéd sikere volt előtérben. Az én helyzetem annyiban változott az érkezésével, hogy visszakerültem a saját posztomra, az irányító középpályára, és amikor ott játszottam, akkor többet hozzá tudtam tenni a csapat játékához. Ennek azért örültem.
A gyengébb eredmény ellenére volt azért néhány szép győzelme is a csapatnak a szezonban. Van olyan momentum, amire azért örömmel gondolsz vissza?
Az Újpest elleni meccsen például nagyon egységesen, nagyon jól játszottunk. Szerencsére én is hozzá tudtam tenni a magam dolgát, tudtam szerezni egy gólt fejjel, de ott az egész csapat összképe nagyon jól nézett ki. Azon a meccsen nem volt gond a koncentrációval, hozzáállással, ráadásul ezek eredménnyel is párosultak, úgyhogy akár az egy olyan kiindulópont lehet, amiből szeretnék többet átélni a következő szezonban.
