Noha még csak a harmadik forduló zajlott le az OTP Bank Ligában, a szezon kezdete óta nagyot fordult a világ a Somogyi-testvérekkel. A Monor elleni felkészülési mérkőzésen először léphettek együtt pályára, az elmúlt három tétmérkőzésen pedig mindketten kezdőként kaptak lehetőséget. Somogyi Ádám pályafutásának kezdete egészen korai időkre nyúlik vissza: mindössze hároméves volt, amikor megismerkedett a labdarúgás alapjaival.
„Nálunk a családban mindenki focizott, az édesapánk, a nagypapánk… Ebből kifolyólag ez így családon belül maradt. Én Halásztelken kezdtem el focizni háromévesen. Már akkor is a foci szeretete miatt kezdtem el játszani, a labdát nagyon szerettem – emlékezett vissza játékosunk, majd kiemelte, a gyerekkori focitáborok nagyon meghatározóak voltak számára, és a mai napig jó emlékként tekint rájuk.
A testvérpár nemcsak a pályán, hanem azon kívül is mindenben számíthat egymásra. Tamás szerint bátyja mindig fontos támaszt jelentett számára, és sokat segített neki abban, hogy játékosként is folyamatosan fejlődjön.
„Igazából kiskoromtól kezdve végig ő mutatta nekem az utat. Sok mindenben segített, és láthattam, hogy milyen dolgok várhatnak rám, hiszen ő már egy-két évvel korábban keresztülment ezeken. Sokat segített mentálisan is, és sokat fociztunk együtt. A regenerációban és a profi gondolkodásmód kialakításában is sokat segít, hiszen ezeket ő már korábban elsajátította.”
Fiatal játékosaink a Kisvárda elleni szezonnyitón együtt mutatkozhattak be az NB I-ben, a különleges pillanat pedig nemcsak a testvérpár, hanem az egész család számára is maradandó élménnyé vált.
„Már nagyon vártam, és izgultam is valamennyire, de igazából ez ilyen álomszerű nekünk, hogy mindketten egyszerre tudtunk bemutatkozni az NB I-ben. Szerintem minden kisgyerek, akinek testvére van, arról álmodik, hogy egyszer ugyanazon a meccsen debütáljanak” – mondta Tamás.
Ádám hasonlóan vélekedett, kiemelve: a céljuk, hogy a jövőben is együtt futballozhassanak.
„Zseniális érzés volt. Az a célunk, hogy a jövőben is együtt tudjunk játszani, hiszen nagyon érezzük egymást a pályán. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ez egyszerre sikerült. Természetesen én már korábban is játszottam felnőttcsapatban, de azért egy NB I-es mérkőzésen együtt kezdeni leírhatatlan érzés volt nekünk és a családunknak is.”
