2006. november 17-én szomorú napra ébredtünk. Hosszan tartó betegség után elhunyt Puskás Ferenc a magyar labdarúgás legfényesebb csillaga.
Puskás Öcsi fantasztikus pályafutása 1943. december 5-én Nagyváradon kezdődött. Még nem volt 17 éves, amikor bemutatkozott a Kispest csapatában. Alig múlt 18, amikor címeres mezben góllal ünnepelte első válogatottságát. Még csak 23 esztendős volt, amikor a Budapesti Honvéddal már magyar bajnoknak mondhatta magát. Pályafutása alatt sikert sikerre halmozott, volt magyar és spanyol bajnok, BEK-győztes, magyar, illetve spanyol gólkirály, világkupa-győztes, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, továbbá magyar-, spanyol-, és világválogatott egyaránt. Edzői pályafutását ugyancsak sikerek övezték: Görögországban bajnokságot nyert, Ausztráliában pedig a bajnoki cím mellett a kupagyőzelem is összejött neki a csapatával, a South Melbourne Hellasszal, ám legnagyobb sikerét kétségtelenül a Panathinaikósszal jegyezhette, amelyet az 1970-71-es idényben egészen a BEK-döntőig vezetett.
Játékát a rendkívüli robbanékonyság, tökéletes labdakezelés, kiismerhetetlen cselek, hihetetlenül szellemes, ötletekben gazdag megoldások, pontos átadások, nem mindennapi helyzetfelismerés, és briliáns rúgótechnika jellemezte.
Halálakor a legendás labdarúgót nem csak a magyar nemzet, az egész világ gyászolta. Az utókor nem feledkezett el a legendáról. Az általa imádott Kispesten, utca és iskola viseli a nevét. Többek közt Óbudán, Szentesen, valamint a KÖKI és a Magyar Futball Akadémia előtt szobor állít emléket klubunk és a válogatott legendás 10-esének. A Kispesti Futball Ház kiállítással, a kerületben található Reménység Katolikus Általános Iskola emléksarokkal őrzi emlékét, míg a Szegfű utcai iskola bejáratánál Bozsik Józseffel közös emléktábla emlékeztet a kispesti futballzsenire.
Puskás Ferencre illik a költő, Tóth Árpád (bár egyesek a belga Maurice Maeterlincknek tulajdonítják) örök érvényű gondolata, mely szerint csak az hal meg, akit elfelejtenek, örökké él, akit nagyon szerettek.
