Hétfő reggelre már az út szélén, a nyirkos fű felé igyekvő csigák, illetve a fák közé húzódó ködfátyol emlékeztetett minket arra, hogy előző nap szakadó eső fogadta a Budapest Honvéd együttesét, amely a szabadtéri meccsnézést is fedett pályás programmá módosította. Amely végén Horváth Ferenc biztosan örült, hiszen már a kontinensviadal elején elmondta, gyermekkora óta olaszmániás, így nemcsak a nyitómeccsen, a torna záró találkozóján is volt oka az örömre.
„Eddig minden rendben” – jegyezte meg mosolyogva a szakvezetőnk a szálloda folyosóján, ekkor viszont már nem az angol–olasz Eb-döntő volt a téma, hiszen Horváth Ferenc a tábornyitó, délelőtti edzést követően jelezte, hogy megfelelő koncentráltsággal, odafigyeléssel vágott be a csapat az egyhetes programba.
A szállástól néhány percre található edzőpályán többször is összeverődtek a kezek, játékosaink biztatták, dicsérték egymást, ami nemcsak a csapategység erősítése miatt történt, hanem azért is, mert több szép lövést, védést, akciót láthattunk a délelőtti edzésen, hogy az ebédet és a pihenőt követően, kora este ismét az edzőpálya felé vegye az irányt a piros-fekete sereg.
A délelőtti edzés után pedig már meg se lepődtünk azon, hogy a fák mögül magyar hangokat hallottunk, s bár elsőre akár arra is asszociálhattunk volna, hogy számháborúznak a játékosok – akik egyébként Horváth Ferenc ötletére két csapatban, az edzőtábor teljes egésze alatt versenyeznek egymással különböző feladatokra végrehajtva –, kiderült, hogy a takaros kis komplexumnak nem kettő, hanem három pályája van, s a harmadik bújik meg az erdőben.
A bemelegítést és a futógyakorlatokat követően aztán előjöttek az erdőből a kispestiek, és egymás elleni játék következett. Amely nemcsak Lázár Zsolt erőnléti edzőnk adatai szerint, hanem szabad szemmel is jól látható magas iramban zajlott, látszott, hogy mindkét fél alaposan odatette magát, több szép megoldást jegyezhettünk fel, és az is árulkodó volt, hogy egy-egy hiba mennyire bosszantotta a srácokat, majd igyekeztek is azonnal javítani.
A gyakorlást végül tizenegyesrúgások zárták – ez is beleszámított az említett játékba –, pontosabban a pályán ezzel ért véget a nap, majd jöhetett a jeges fürdő, a regeneráció és a vacsora.
Amely után mindenki jóleső fáradtsággal dőlhetett be az ágyba.
Az első napról készült képeinket ITT és ITT, a videónkat pedig ITT találjátok!)
