A Budapest Honvéd-MFA U17-es csapatának két ifjú tehetsége, Horváth Milán és Molnár Rajmund is szerződést hosszabbított a Honvéddal – ennek kapcsán beszélgettünk a korosztályos válogatottban is szereplő két sráccal, akik már az U19-es csapattal készülnek.
Kinek a hatására kezdtetek el focizni és hány évesen?
Molnár Rajmund: Nálunk az egész család focizott, mégsem erőltették soha, hogy futballista legyek. Sőt, a szüleim először más sportágakban akartak kipróbálni, de nem éreztem semelyikben annyira otthon magamat, mint a futballban. Óvodás koromban figyeltek fel arra először, hogy rúgom a labdát. Egy jól sikerült tornaszereplés után három évet töltöttem a Vecsési FC-ben, ahonnan egyik szeretett edzőm, Fülöp Lajos hívására érkeztem a Honvédba 2010-ben. Három év után úgy döntöttünk a családommal, hogy átigazolok az MTK-ba, mert a fejlődésem szempontjából úgy gondoltam, jól jöhet a váltás. Sajnos ott több vitám volt az edzőkkel és a vezetőkkel is. Isa Gábor hívására végül visszatértem, de akkor már a Magyar Futball Akadémiára, ahol a második évemben profi szerződést kaptam, szóval lassacskán, de felfelé török.
Horváth Milán: Csepeli vagyok, Csepelen is kezdtem a pályafutásomat 4-5 éves koromban, mikor édesapám levitt egy edzésre a Csepel pályára. Később a Ferencvároshoz igazoltam, de ott nem tudtam sokszor pályára lépni, ezért átmentem az ESMTK-hoz. Onnan érkeztem a Honvédba, ahol profi szerződést kaptam tavaly, amit most meghosszabbítottunk.
Van valamilyen kötődésetek a Honvédhoz? Vagy klubhoz kapcsolódó különleges emlék?
M. R.: Nagyapám – aki már sajnos nincs köztünk – szerette a Honvédot, más kötődésről nem tudok.
H. M.: Édesapám focizott, de nem a Honvédban. Viszont most is előttem van az első meccsem a Honvéd színeiben. Az MTK ellen játszottunk bajnokit, és bár jól ment, mégis kihagytam egy büntetőt. Igaz, ennek ellenére 4–3-ra nyertünk.
Milán, veled már korábban beszélgettünk a beilleszkedésről, Rajmund, neked hogy sikerült hozzászokni az akadémiai élethez?
M. R.: Egyik gyerekkori álmom volt, hogy egyszer akadémista legyek, mindig is ezzel a tudattal éltem. Mivel erre készültem, egyáltalán nem volt nehéz beleszokni az itteni életbe.
Van-e valami, amit sikerként könyveltek el a pályafutásotok során?
M. R.: Sok minden van, amit sikerként éltem meg. Az egyik legnagyobbnak azt tartom, hogy részt vehettem az Európa-bajnoki kvalifikáción. A másik pedig, amikor még korábban az MTK színeiben egy nemzetközi ifjúsági tornán a döntőben a Dinamo Zagreb elleni büntetőpárbajban én is rúghattam tizenegyest, utána pedig meg is nyertük a tornát.
H. M.: A legnagyobb honvédos sikerem, hogy megnyertük a bajnokságot tavaly az U16-os korosztályban és most is vezetjük a tabellát. Örülök, hogy sikerült bekerülnöm a korosztályos válogatottba és hogy a Honvéd U19-es csapatában is lehetőséget kaptam.
Rajmund, milyen volt visszatérni a Honvédhoz úgy, hogy már korábban játszottál itt?
M. R.: Nagyon furcsa volt visszatérni, de azt gondolom, hogy jó közegbe kerültem, jó a csapat, jól kijövök az edzőkkel és jól érzem magam a csapatban.
Milán, te azért elég sok időt – majdnem három évet – töltöttél el a Bozsik Stadion mellett, nem hiányzik a régi akadémia?
H. M.: Nem mondanám, mert itt jobbak a pályák, sokkal jobb az egész. Ráadásul a barátaim ugyanúgy jöttek velem, nem kellett elszakadni senkitől.
Van-e példaképetek közvetlenül az első csapatból?
M. R.: Az első csapatból korábban Davide Lanzafame volt, bár nem is példaképnek mondanám, inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon szeretem a játékát.
H. M.: Sergio Ramos az, akire felnézek, olyan tekintélye és kisugárzása van, amilyennel egy belső védőnek rendelkeznie kell.
Mik a jövőben céljaitok?
M. R.: A profi szerződés az első jele annak, hogy van bennem potenciál ahhoz, hogy felnőttként is sikeres legyen. Persze ezzel együtt rengeteg munkát kell beletennem, hogy nagy célokat érhessek el. A Honvédnál megtanultuk, hogy meg kell halni egymásért a pályán.
H. M.: Szeretnék a válogatottal jól szerepelni az Európa-bajnoki selejtezőn és szeretném, ha kijutnánk a kontinensviadalra. Az U19-es csapatban pedig stabil kezdő szeretnék lenni, s jó lenne, ha idén is bajnoki címet ünnepelhetnénk.
