Rendhagyó őszértékelő beszélgetésre kértük a Budapest Honvéd FC válogatott középpályását, akinek különböző város(részek) neveit említettük az elmúlt közel hat hónapból, s az ezekkel kapcsolatos gondolataira voltunk kíváncsiak.
Vilnius: Európa-liga-meccset játszottunk Litvániában, ahol sajnos a pálya nem volt a legjobb minőségű, és a játékunk sem volt tökéletes, de szerencsére sikerült kiharcolnunk a továbbjutást, ami szerintem nagyon nagy dolog volt.
Angyalföld: kétszer játszottunk ott a szezon során. Előbb a Zalgiris Vilnius ellen nyertünk, ahol tizenegyesből gólt lőttem, majd az Újpestet is legyőztük, így Angyalföld is pozitív hely. Az Újpest ellen szerzett találat sem volt csúnya, csak a felcsúti elhomályosította.
Podgorica: Montenegró fővárosában mutatkozhattam be a válogatottban, így Podgorica is jó emlék lesz a szívemben. Nagyon élveztem az első meccset, amelyen ráadásul kezdőként játszhattam, egy félidőt szerepeltem, úgy is éreztem, hogy jól ment a játék, balszerencse azonban, hogy a félidő végén összeszedtem egy kisebb sérülést, s a szünetben lecseréltek.
Dunaharaszti: egy éve ott élünk a családommal, majd a Magyar Kupában összekerültünk a Dunaharsztival. A válogatott meccsen összeszedett sérülésem miatt csak a lelátón foglalhattam helyet, de szerencsére sima győzelemmel jutottunk tovább.
Zalaegerszeg: életemben először játszottam a zalaegerszegi stadionban, ahol egy nullára győztünk, és azzal a sikerrel indult el az őszi jó szériánk, amikor sorozatban öt mérkőzést nyertünk meg. A ZTE elleni találkozó azért is volt különleges, mert a Bobál testvérek, Dávid és Gergely ellen játszhattam, anno egy napon érkeztünk meg az akadémiára, osztály- és csapattársak voltunk éveken keresztül, nagyon jóban vagyunk, de örülök, hogy sikerült győznünk ellenük.
Felcsút: természetesen az a bizonyos gól jut az eszembe, ami több szempontból is emlékezetes. Győztes gólt volt, ami önmagában is jó érzés, ráadásul karrierem egyik legszebb találatát szereztem a PAFC elleni rangadón.
Istvánmező: nagyon nagy élmény volt, hogy ott lehetettem a válogatott keret tagjaként a Puskás Aréna első mérkőzésén, amelyet Uruguay ellen vívott a nemzeti csapat. Nagyon bíztam benne, hogy pályára is léphetek, ez végül nem jött össze, így ez az egyik célom a jövő évre.
Kisvárda: mindig szeretek Kisvárdára menni, hiszen közel van a Petneházán élő családom, idén viszont negatív élmény volt a meccs, hiszen vállsérülést szenvedtem, ami miatt a szezon utolsó három mérkőzését ki kellett hagynom. Emiatt fájdalmas emlék, ettől függetlenül viszont az otthonom közelsége miatt mindig örömmel megyek majd Kisvárdára.
Kívánság 2020-ra: ahogy említettem, szeretnék a válogatott tagjaként pályára lépni a Puskás Arénában, a másik pedig, hogy minél előrébb végezzünk a Honvéddal a bajnokságban. Boldog lennék, ha ismét kijutnánk a nemzetközi porondra, és minél több góllal, gólpasszal, illetve jó játékkal szeretném segíteni a Honvédot, és ha ez így lesz, a válogatottnál is biztos felfigyelnek rám, ezért dolgozom.
