„Egyénekként előrelépni és ezáltal csapatként lehengerlőnek lenni”

Eljutottunk a szezon feléhez, az NB I után az összes többi sorozat szépen lassan véget ér erre az évre, jöhet a téli szünet, illetve a felkészülés, amely a Szamosi Tamás irányította második csapatunkra is igaz.

Nyáron kinevezett vezetőedzőnkkel egy (fél)évzáró beszélgetés erejéig ültünk össze az akadémia falain belül, hogy feldolgozzuk az elmúlt pár hónap tapasztalatait.

„Az elmúlt időszakot – kezdve a nyári felkészüléssel – nagyon pozitívra értékelném, az elmúlt szezonhoz hasonlóan most is egy csapatnyi utánpótláskorú fiatalt tudtunk még jobban megismertetni a felnőttfutball világával, ami a mi fő feladatunk és célunk – kezdte Szamosi Tamás. – Ezeknek a srácoknak minden egyes új impulzus hatalmas élményt és tapasztalatot jelenthet, szerencsére van merítés, sokaknak adhattunk lehetőséget és én is büszkén mondhatom, hogy jó alapanyaggal dolgozhatok.”

Az akadémiai rendszer alapjaiban biztosít és követel egy általános víziót, amit a pályán egy-egy klub látni szeretne, ez nálunk sincsen másképp, azonban a vezetőedzők jócskán rajta tudják hagyni a lenyomatukat a csapataikon.

„A klub felépítése miatt már van egy körvonalazott játékfilozófia, amit az edzőknek kötelessége a csapataikra ráhúzni, de nem érzem, hogy ez az én esetemben korlátokat jelentene. Ez a játékosokra nézve pozitív, hiszen állandóságot jelent. A bő fél év alatt nekem inkább a mentális felkészítés és a srácok felnőtt futballal való találkozásának kezelése volt a fő feladatom. Véleményem szerint, ha valaki felhúzza a Honvéd-mezt, akkor ezért nem jár neki dicséret, szigorú edzőnek tartom magamat, szeretném, hogy a játékosaim inkább kiváltságként tekintsenek arra, hogy itt lehetünk és együtt dolgozhatunk” – vélekedett Szamosi Tamás.

Szakvezetőnknek ez az első idénye vezetőedzőként a felnőtt futballban, nem csak a játékosoknak, de neki is rengeteg újdonságot hozott az elmúlt pár hónap munkája.

„Nem volt nehéz dolgom, mert ismerem a közeget, a srácok többségével is jó kapcsolatom volt már a kinevezésemet megelőzően is, így csak a munkamorálomat kellett nekik átadni és csapatként megszokni egymást, ami könnyen ment – folytatta Szamosi Tamás –. Maga a feladatkör sok kihívást tartogatott, de ez is talán a legszebb és a leginkább fejlődésre sarkalló szempont a munkámban, hogy napról napra képes vagyok-e többet kihozni magamból, a stábból és a srácokból. Úgy érzem, jó úton haladunk.”

A második csapat(ok) és a harmadosztály specialitása, hogy szinte hétről-hétre cserélődik a névsor, ezáltal nagy edzői megpróbáltatás a folytonosság megőrzése a csapatdinamika és a meccstaktikát illetően.

„Amikor nyáron egyeztettem az akadémiai referensekkel erről a lehetőségről, nekem számolnom kellett ezzel a szemponttal is – vélekedett vezetőedzőnk. – Tisztában vagyok vele, hogy ez mondhatni ennek a munkakörnek a különlegessége, de talán ez is a nagy kihívás a versenynaptár mellett, hogy tudunk-e a játékosoknak valami állandót kínálni a csapatok közötti ingázás mellett. Kompromisszummal jár és rugalmasságot követel ez mindannyiunktól, de bármikor volt fel-, vagy visszajátszó tagja a keretünknek idén, az csak előre tudott lendíteni minket.”

Tekintve, hogy félévnél járunk, szinte elengedhetetlen alapkérdés egy ilyen beszélgetés során, hogy vajon fél év múlva ilyenkor Szamosi Tamás mit vár el, mit szeretne megőrizni az elmúlt időszakból, mondhatni milyen csapatot szeretne nyaralni küldeni.

„Az eredmények tükrében elégedettek lehetünk, sok játékos teljesítménye meglepett, de persze kellemesen, félreértés ne essék, inkább az tetszett, hogy mennyi bizonyítási vágy van bennük, a képességeik tekintetében nem volt bennem kétség. Nem szeretnék egyéneket kiemelni, mindenki tudja, hogy mit várok el tőle és mit kell adott játékosnak elvárnia önnön magától. Pekár István talán a kivétel, hiszen ő az, aki bár sérülés miatt nem sokat játszhatott idén, de az ahogyan beleállt a felépülésbe és amilyen elánnal veti bele magát tréningen egy szimpla párharcba ilyen hónapok után, abból szerintem mindenki csak tanulhat. Azt szeretném, hogy mindenki a maga történetében tudjon hasonlóan kiemelkedő lenni, egyénekként előre lépni és ezáltal csapatként lehengerlőnek lenni. Most a felkészülés alatt tudjuk élesíteni magunkat, sikeréhes és magabiztos kompakt együttest szeretnék látni jövőre” – zárta értékelését Szamosi Tamás.

Az NB III versenyfutása idén Monoron zárult, csapatunk a hatodik helyen áll a 20 csapatos bajnokságban. 18 összecsapás alatt 28 pontot tudott gyűjteni, nyolc győzelem, négy döntetlen és hat vereség alatt „nullás“gólkülönbség (27–27) van a nevünk mellett. Legnagyobb különbségű győzelmét (5–1) csapatunk a második helyen álló Iváncsa ellen aratta.

Legközelebb február 12-én láthatjuk Szamosi Tamás tanítványait, akik a Paksi FC II ellen lépnek pályára Kispesten.

Házi góllövőlista: 

10: Németh Barnabás
3: Maksym Pukhtieiev
3: Boubacar Traoré
2: Krajcsovics Ábel
1: Átrok Zalán, Benkő László, Fehér Balázs, Christian Gomis, Keresztes Noel, Lukas Klemenz, László Máté, Polyák Kristóf, Tarcson Ákos

A második csapatban bemutatkozó  fiatalok listája: 

Braun Bálint, Fehér Balázs, Sebe Botond, Patrik Zrnic, Marcel Zrnic

A második csapatban pályára lépő fiatalok születési év szerint:

2002: Dúzs Gellért, Eördögh András, Feledy Balázs, Németh Barnabás, Nikola Njamculovic
2003: Benczenleitner Barna, Benkő László, Kárász Simon, Kerezsi Zalán, Török Kevin, Zsigmond Rajmund,
2004: Fehér Balázs, Gincsai Zoltán, Keresztes Noel, Krajcsovics Ábel, Viacheslav Kulbachuk, Maksym Pukhtieiev, Nagy Zoltán, Pekár István, Pilter Milán, Polák Kevin, Polyák Kristóf, Schrankó Levente, Tarcson Ákos, 
2005: Átrok Zalán, Braun Bálint, Gyetván Márk, Fábiánkovits István, Kocsis Gergely, László Máté, Menyhárt Barnabás, Mihály Bálint, Nagy Dávid,  Pintér Máté, Sebe Botond, Marsel Zrnic, Patrik Zrnic,