A Budapest Honvéd több mint egy évszázados históriája számtalan vidám és kevésbé örömteli történetből áll, ezt az óriási anekdotakincset szeretnénk megosztani olvasóinkkal, sorozatunkban pedig hétről hétre összegyűjtöttük a legérdekesebb történeteket – 15. rész.
1944 tavaszán a háború már Budapest határában tombolt, de ez a labdarúgókat nem tántorította el a futballtól. Két héttel a főváros „felszabadítása” előtt a Kispest az ősi rivális otthonába, az Üllői útra látogatott. A háborús hangulat ellenére 15 ezer ember volt kíváncsi a két csapat találkozójára. A 2–2-re végződött mérkőzésnek két kispesti hőse is akadt, a szárnyait bontogató 17 éves Puskás Ferenc és a nála csak 3 évvel idősebb kapus Bozsik István, Cucu bátyja. A tragikusan fiatalon, 29 éves korában elhunyt hálóőr a meccsen bravúrt bravúrra halmozott. A Nemzeti Sport így számolt be Bozsik I. védéseiről:
„Minden védhetőt védett és ezen felül az utolsó 25 percben minden védhetetlent is. Egy alkalommal Nagy III. 5 méterről rászúrta a labdát, Bozsik a sarokból ütötte ki vetődve. A visszapattanó labdát Hernádi újból rálőtte, de az ellenkező sarokba. Bozsik remek vetődéssel ezt a labdát is ártalmatlanná tette. Erre egy bosszús fradista így kiáltott fel: Nem értem, hát hány kapus véd a kispesti kapuban…?”
A Kispest edzője Szokodi István egyenesen a válogatottba követelte az ifjú kapuvédőt: „Meg kellett volna vernünk a Ferencvárost, ha csak egy kis szerencsénk is van. Nagyon örülök Bozsik pompás formájának. Csodálkozom, hogy a szövetségi kaptány még nem figyelt fel rá.”
