A félelmetes erejű lövéseiről csak „Nemzet Bombázójaként” emlegetett csatár nem csupán egy korszak meghatározó alakja volt, hanem a klubhűség és a gólérzékenység jelképe is. Tichy Lajos 1935. március 21-én született Budapesten, és 1953-ban, alig 18 évesen került a korszak világverő együtteséhez, a Honvédhoz. Olyan óriások mellett tanulta a mesterséget, mint Puskás Ferenc, Kocsis Sándor vagy Bozsik József. 1954-ben és 1955-ben már tagja volt a bajnokcsapatnak.
Az 1956-os események után Tichy Lajos vállára vette a kispesti csapatot. Pályafutása során 320 bajnoki mérkőzésen 244 gólt szerzett. Ötször hódította el a magyar gólkirályi címet, és vezetésével a Honvéd 1959-ben a Közép-európai Kupát, 1964-ben pedig a Magyar Népköztársasági Kupát is megnyerte.
Lövései legendásak voltak: úgy tartották, ha Tichy elvállalja 25-30 méterről, a kapusoknak jobb, ha kitérnek az útból. Játékosként összesen két bajnoki aranyat, négy ezüstöt és egy bronzot gyűjtött a piros-fehérekkel. Bár klubszinten „csak” kétszer ült fel a trónra, a nemzeti csapatban elért mutatói a világ legnagyobbjai közé emelik. 72 válogatott meccsén 51 gólt szerzett, amivel a mai napig az örökranglista negyedik helyén áll Puskás, Kocsis és Schlosser mögött. Három világbajnokságon (1958, 1962, 1966) vett részt, és az 1964-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett.
Tichy Lajos és a Honvéd kapcsolata a visszavonulása után sem szakadt meg. Edzőként tért vissza az oldalvonal mellé, és ő lett az, aki újra a csúcsra vitte a Honvédot: 1980-ban, pontosan 25 évnyi várakozás után, ismét bajnoki címig vezette a Kispestet. Ezzel ő lett az egyik azon keveseknek, akik játékosként és vezetőedzőként is bajnokok tudtak lenni a klubbal.
Tichy Lajos 1999-es halála óta a kispesti szurkolók kultusza erősödött. Emlékét szobor őrzi a róla elnevezett sporttelepen. Ő volt az utolsó „igazi” kispesti óriás, aki bebizonyította: egyetlen klub színeiben is lehet valaki világsztár.
