Új vezetéssel újra megnyílt a kispesti „Sárkánybarlang”— adta hírül a Nemzeti Sport beharangozó cikke 1942 novemberében, majd így folytatta: „Kedves ferencvárosi, újpesti és hungarista-szurkoló, tedd a szívedre a kezed és valld be: hányszor mentél ki szorongó szívvel a „Sárkánybarlangba“ és hányszor bizonyosodott be, hogy szorongásod nem is volt alaptalan.”
A régi Kispest-pályát lebontották, de pár száz méterrel odébb új pálya épült. Az új pálya pedig joggal pályázott a ,,Sárkánybarlang“ névre, az ellenfelek megszenvedtek minden pontért Kispesten.
A Kispest egyik vezetője, Papp János meglehetősen magabiztosan nyilatkozott a Nagyvárad elleni mérkőzés előtt. Arra a kérdésre, hogy mi az oka a Kispest nagy derűlátásának, így válaszolt: „Először is az, hogy a NAC tavaly sem volt gyengébb és Kispesten mégis megvertük 1-0-ra. De Váradon is csak nehéz küzdelem után kaptunk ki 4-2-re. A mostani idény előtt Váradon barátságos mérkőzés keretében 1-1-re végeztünk a NAC-cal. Én nem látok olyan komoly különbséget a két csapat között a NAC javára! Mi eddig balszerencsével küzdöttünk. Részben egy sereg játékosunkat nélkülöznünk kellett, mint például Egresit, részben a játékosaink nem járhattak rendesen edzésekre a szolgálatuk miatt. Most már együtt van a csapat minden vonala. Megvan az önbizalom, újra visszatért a kispesti szív is. Ha a csapat úgy fog küzdeni, mint a Vasas ellen és valamivel több szerencsénk lesz, akkor a Vasas után megkeserítjük a NAC életét is...”
A NAC és a Kispest is a legjobb összeállításában vehette fel a küzdelmet. A nagyváradiaknál két nem is olyan régen még Kispesten futballozó játékos is volt. A kapus Vécsey Adolf 1940-től 1942 tavaszáig, a saját nevelésű Ónody Andor 1933-tól 1940-ig volt a piros-feketék labdarúgója.
A kispestiek hamar, már a 15. percben vezetéshez jutottak, a Molnár kezezése miatt megítélt büntetőt Mészáros értékesítette. Szünetig még kétszer vették be a kispestiek a nagyváradi kaput.
A fordulás után Egresi révén már az első percben újabb gólt szereztek a piros-feketék. Az 50. percben az ellenállhatatlanul futballozó Egresi lőtte a kispestiek ötödik gólját, ami után a hazai tábor óriási ünneplésbe kezdett. A Kispest nyugodtan, magabiztosan játszott. A 61. percben szépített a NAC. Öt perc elteltével Egresi visszaállította az ötgólos különbséget. A mérkőzés hajrájában a nagyváradiak Simonyi öngóljával szépítenek.
A mérkőzés után a közönség tombolva ünnepelte a kispesti csapat bravúros győzelmét. A piros-feketék alaposan felkészültek a listavezető elleni mérkőzésre. Erőnlétük, taktikai fegyelmük és helyzetkihasználásuk kifogástalannak bizonyult.
A Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatok:
Papp János, a Kispest vezetője: „Szívvel lélekkel játszottak a fiúk. Még ilyen arányban is megérdemelt a győzelmünk.”
Titkos Pál, a Kispest edzője: „Az eredmény világosan beszél. Erőnlétben, játékban magasan a NAC fölött állottunk. Játékbeli fölényünk megmutatkozott akkor is, amikor szél ellen játszottunk.”
Krüger Károly, a NAC szakosztályi igazgatója: „Megzavarodott a védelmünk. Szabadon hagyták az ellenfél csatárait. Ennek nem is lehetett más következménye, mint ami bekövetkezett. Még egy baj volt: Bodola, Kovács II., Barna és Molnár sérülten játszott.”
Rónay Ferenc, a NAC edzője: „Érthetetlen, egészen érthetetlen ez a rossz játék.”
1942. november 22., vasárnap
NB I, 13. FORDULÓ
KISPEST FC–NAGYVÁRADI AC 6–2 (3–0)
Kispest, Szent Imre herceg útja, 8000 néző
V: Harangozó Sándor
G: Egresi (3), Mészáros (2), Nemes, ill. Barna, Simonyi (öngól)
KAC: Boldizsár – Olajkár I, Gazdag – Simonyi, Villányi, Füzesi – Egresi, Nemes, Mészáros, Hrotkó II, Nonn.
Edző: Titkos Pál
NAC: Vécsey – Molnár, Ónody – Demény, Juhász, Perényi – Kovács II, Barna, Sárvári, Bodola, Tóth III.
Edző: Rónay Ferenc
