Hatvan éve született a Bp. Honvéd és a magyar labdarúgás ez idáig utolsó világklasszis labdarúgója Détári Lajos. Még nem volt 18 éves, amikor 1981. április 11-én a Pécsi MSC–Bp. Honvéd (1–1) találkozón bemutatkozott az NB I-ben. A kispesti közönség hamar megszerette a technikás, gólerős szőke középpályást. Pályafutása meredeken ívelt felfelé. Magyarországon mindent megnyert, amit csak lehetett. A Bp. Honvéddal háromszor (1984,1985,1986) bajnok, egyszer (1983) bronzérmes, egyszeres Magyar Népköztársasági Kupa győztes (1985), háromszor gólkirály (1985,1986,1987), 1985-ben az Év játékosa.
Rövid időn belül a magyar válogatott összeállítása is elképzelhetetlen volt Détári nélkül. Góljai élményszámba mentek, elég megemlíteni a bécsi vb-selejtezőn szerzett hidegvérű, szemtelen gólját, vagy a Népstadionban, a lengyeleknek rúgott, nem kevésbé pimasz szabadrúgás találatát. Pályafutása alatt 61-szer húzta magára a meggypiros mezt, és 13 gólt szerzett.
Döme külföldi pályafutása sem nélkülözte a sikereket. Az Eintracht Frankfurt játékosaként a német kupadöntőn lőtt szabadrúgásgólja kupagyőzelmet jelentett a frankfurtiaknak. Nem sokkal később a görög Olimpiakoszt is kupagyőzelemhez segítette. Azok közé a játékosok közé tartozott, akik egy villanással el tudtak dönteni mérkőzéseket.
Döme, Isten éltessen sokáig!
