2006 november 17-én, 15 éve hunyt el klubunk és a magyar labdarúgás (egyik) legnagyobb alakja, Puskás Ferenc, akire Kaszás Kálmán krónikásunk írásával emlékezünk.
Ritkán szoktam álmodni, akkor is általában kellemetlen dolgokat, de a mostani álmom csodálatos volt. Hogy kiről álmodtam? Egy zseniális kispesti csibészről, aki a világ egyik legjobb labdarúgója lett. Puskás Ferenc.
Egy szép napos délelőtt a Bozsik Aréna mellett a Lipták Grund Pub felé sétáltam. Ahogy elhagytam az ágaskodó oroszlánszobrot, egy csodálkozó emberre lettem figyelmes. Közelebb érve villant belém a felismerés: de hiszen ő itt a leghíresebb magyar, minden idők legzseniálisabb magyar labdarúgója Puskás Öcsi! Gondoltam megszólítom, azonban már meg is előzött.
– Mi van itt? Ott egy ménkű nagy oroszlán ágaskodik, előtte egy pub, vagy mi a fene, emitt egy stadion, hmmm, ez szebb, mint a Bernabeú volt. Krónikás, van ebben a pubban fröccs is?
– Biztos – feleltem kissé megilletődötten – bár itt a sör jobban fogy, de Magának biztos, hogy van fröccs is.
– Ne magázz Krónikás, te sem vagy már tejfogú, tegezz nyugodtan. Na gyere, meghívlak a pub nevű kocsmába egy hosszúlépésre, aztán elmesélem neked a Lipták Grund történetét.
Beléptünk a Lipták Grundra, ahol szinte megfagyott a levegő, a vendégek nem akartak hinni a szemüknek.
– Ő ott a Puskás Öcsi – suttogta egy középkorú, nyakát Honvéd-sállal takaró apuka a piros-fekete-mezben büszkén feszítő fiának.
– Két hosszú lépést kérek, a többieknek meg, amit kérnek. Persze csak annak, aki kispesti.
– Itt mindenki kispesti! – mondta a pultos miközben az asztalra tette a két pohár fröccsöt.
Puskás Öcsi ivott egy kortyot a fröccsből, aztán mesélni kezdett.
– Az ágaskodó oroszlántól nem messze álltak a városi házak, többedmagunkkal ott laktunk mi is. Szomszédunk volt a Cserjés, Ulicska és a Bozsik család. Jó barátok voltunk mindannyian, de a legjobb cimborám a Cucu volt. Minden napunkat a Lipták Grundon töltöttük, éjjel-nappal fociztunk. Jó pár cipőt szétrugdostam, kaptam is anyámtól jónéhány nyaklevest. Néha az iskola helyett is a grundot választottuk, mondanom se kell, hogy ezért sem kaptam otthon dicséretet. A KAC-pálya tövében nőtünk fel, szerettük a csapatot. Amikor lehetett az edzésen néztük a játékosokat, a meccsekre meg mindig belógtunk. Micsoda futballisták játszottak egykor ezen a pályán? Kincses, Olajkár II., Nemes, Déri, Serényi, az Olajkár-testvérek fantasztikus játékosok voltak, csodálattal néztük őket. Nemes-Nehadoma, a Doma bácsi volt a példaképem.
Ahogy sorolta a neveket gyanúsan csillogni kezdett a szeme.
Hirtelen egyre erősödő kutyacsaholást hallottam, majd felriadtam. Az álom félbeszakadt, pedig napestig hallgattam volna még Puskás Öcsi szavait.
Az utolsó mozzanat, a legenda könnyes szeme jutott eszembe.
15 évvel ezelőtt én és még 15 millió magyar ugyanilyen nedves szemekkel szembesült a szomorú hírrel: 79 éves korában elhunyt Magyarország, sokak szerint a világ első számú futballcsodája, az Kispesti AC, majd Bp. Honvéd, az Aranycsapat kiemelkedő klasszisa Puskás Ferenc.
Puskás Öcsit 2006-ban elragadta a halál, álmainkban azonban továbbra találkozhatunk vele, szívünkben pedig örökké élni fog!
