2003 után másodszor búcsúzott az NB I-től csapatunk, amely 1916 óta csak egyetlen szezont töltött a második ligában. A csalódást keltő szereplés konzekvenciáit le kell vonni, az viszont látszik, hogy tovább kell menni az utunkon, kiemelt szerepet szánva az akadémistáknak, a Honvéd-érzelmű játékosoknak és nagy hangsúlyt fektetve a közösségépítésre – interjú Kun Gergellyel, klubunk ügyvezetőjével.
Nem szabad egyetlen szituációra kihegyezni a bennmaradás kérdését, hiszen az egész szezon (sajnos gyenge) teljesítménye döntött erről, azonban meghatározó momentumnak bizonyult, amikor a felcsúti bajnoki hajrájában nem kaptunk meg egy tizenegyest. Ha értékesítjük és nyerünk (miközben marad a döntetlen a Vasas–Fehérvár meccsen), megőrizhettük volna az első osztályú tagságunkat. Ezen múlott volna mégis?
Szét kell szálazni a problémát: a Honvéd gyenge teljesítményére nincs mentség, óriási csalódást okoztunk a csapatot szerető, azért aggódó közösség számára. Ezért elsősorban engem, a cég ügyvezetőjét terhel a felelősség, nem fogom és nem is szeretném másra hárítani azt. Nagyon fontos, hogy vezetőként ne csak a sikerek kapcsán lubickoljunk a rivaldafényben, hanem kudarcok esetén is képesek legyünk viselni az akár igen indulatos és sajnos jogos kritikákat. Ennek tükrében minden egyes nap azon fogok dolgozni, hogy visszatereljük a Honvédot a helyes útra, mert ez a minimum, amit egy ilyen kudarc után meg kell tenni.
Fentiektől függetlenül azonban ki kell jelenteni: maga az ítélet egyértelműen befolyásolta a kiesés elleni harc végkimenetelét és amennyiben helytelennek bizonyul, óriási anyagi és erkölcsi károkat okozott a klub számára! Megelőzendő az ilyen és ehhez kapcsolódó, minimum kétségesnek mondható döntések kapcsán keringő pletykák és összeesküvés-elméletek terjedését, érdemes lenne a jövőben megfontolni a szövetség részéről a vitatott döntésekhez kapcsolódó kommunikáció erősítését, a döntések szakmai indokának transzparenssé tételét. Amennyiben például megfelelő szakmai magyarázatot tudnánk kapni arra, hogy Szolnoki Roland kezezéséért a játékvezető miért nem ítélt büntetőt, illetve a VAR miért nem javasolta a döntés felülvizsgálatát, biztosan jelentősen javulna a döntésben résztvevők megítélése és oldódna kapcsolódó feszültség.
Szurkolók, játékosok, edzők, kollégák, mindenki intenzíven élte meg a kiesést, benned hogyan csapódott le az NB I-es búcsú?
Iszonyatosan csalódott vagyok, de az én feladatom és felelősségem az, hogy előre tekintsek és az új helyzet megoldására fókuszáljak. Nem erre készültünk, én sem ezért érkeztem november végén, hiszen azzal a céllal vágtam bele a munkába, hogy a Honvéd megtalálja újra az identitását, a saját értékeire építsen, létrehozunk, fejlesztünk egy új klubmodellt, és eközben őrizzük meg az első osztályú tagságot. Sajnos azonban az NB I-es csapatot nem sikerült megmenteni a kieséstől. Ez történelmi kudarc, kár is lenne szépíteni, ezért pedig le kell(ett) vonni a szakmai konzekvenciákat. Egyúttal viszont a kiesés ellenére sem engedhetünk abból, hogy kiemelt hangsúlyt fektessünk a fiatal játékosok fejlesztésére és a felnőttfutballba való beépítésére.
Ha egy kicsit mélyebben nézzük a magunk mögött hagyott időszakot, akkor többfeléképpen is értékelhetjük azt. A fiatalperceket tekintve a Honvéd előretört az NB I-es mezőnyben, szinte nem is látjuk a mögöttünk következőket, a saját nevelésű játékosaink tapasztalatot gyűjthettek, növekedett a piaci értékük, ami mindenképpen pozitívum. A szezon során 11 U21-es korú akadémistánk kapott lehetőséget, hatan tavasszal debütáltak az NB I-ben és a PAFC ellen nyolc MFA-nevelés lépett pályára. Ez a jövőnk!
A szezon második felében a játékstílusunkban is volt előrelépés, továbbá a várható gólok és pontok tekintetében a 7-8. helyen álltunk. De magam is tisztában vagyok vele, hogy a megszerzett pontok számítanak és nem jártunk sikerrel. Lássuk be, a tavaly nyári igazolások sikertelenek voltak, hiszen a tíz transzferből csak néhányra mondhatjuk, hogy valóban bevált és eközben hatalmas pénzügyi terhet is elszenved a klub a gyenge szereplés, a kiesés miatt.
Ezért is hiszem, hogy a jövő csapatának gerincét a Magyar Futball Akadémián nevelkedett fiataloknak kell adniuk, nagyon számítunk rájuk a visszakerülésért vívandó harcban.
Visszajut a Honvéd az NB I-be a következő szezonban?
Az a cél, de nem lehet garantálni. Nézzük meg az elmúlt éveket! Az MTK például azonnal visszajutott, viszont a DVTK-nak két szezon kellett, míg a Vasas legutóbb négyet töltött az NB II-ben. Szükség van arra a tudásra is, hogy miként lehet azonnal visszakerülni, hiszen ezt akarjuk mindannyian. Tudom, jövő nyáron a szurkolóink újra NB I-es mérkőzésekre szeretnének készülni és szeretném kiemelni, hatalmas támogatást kaptunk tőlünk ebben a gyengén sikerült idényben is, óriási értéke a Honvédnak a Kispest-tábor.
Hogyan változik a csapat?
Alapvetően a saját nevelésű, Honvéd-érzelmű játékosokra akarunk építeni, ebből nem engedhetünk. A rutinos labdarúgóink közül szeretnénk, ha Ivan Lovric és Tomás Tujvel is maradna, jelenleg a pályán számítunk rájuk, de emellett életpálya modellt is kínálunk majd nekik, mert hosszú távon is értékei lehetnek a klubnak. Ami pedig a légiósokat illeti, mérlegeljük a lehetőségeinket, a célunk, hogy gazdaságilag és szakmailag is megtaláljuk a legjobb megoldást mindenki számára.
Chris Docherty (és Ivan Kepcija) távozása után ki vezeti a szakmai munkát?
Kisebb kluboknál jellemző, hogy bizonyos emberek több feladatkört látnak el, itthon a Kecskemét példája mutatja, kisebb stábbal is lehetsz sikeres az NB I-ben. A Honvédnál ennek jegyében Fehér Péter felügyeli a szakmai munkát, az akadémián és az első csapatnál is, míg a transzferekhez kapcsolódó pénzügyi döntések és tárgyalások kizárólag ügyvezető igazgatói hatáskörben zajlanak. Mivel közgazdász vagyok, ezért az ilyen tárgyalásokat nem indokolt más kezébe adni. Kielemeztük az elmúlt időszakot, felmértük a hibákat és próbáljuk ezeket korrigálni. Közös erővel dolgozunk azon, hogy tovább működjön az általunk elkezdett projekt, eltökélt szándékunk folytatni a fiatal játékosok fejlesztését és beépítését. A jövőben a piacon nem az a klub szeretnénk lenni, aki vásárolja a játékosokat, hanem az, amely felépíti a tehetségeit, játszatja őket az első csapatban és megfelelő ajánlat esetén értékesíti őket a nemzetközi porondon, ami a Honvéd és a magyar futball sikere is. Egy NB I-es klubnak, melynek nincs kiemelt szponzorációja, nagyságrendileg 3-4 millió eurónyi nettó transzferegyenlegre van szüksége a költségvetése egyensúlyban tartásához. Ez nem lehetetlen, de ehhez az akadémiai szakmai munkában óriási fejlesztést kell végrehajtani – ezt már az elmúlt hónapokban el is indítottuk.
És végezetül ennek kapcsán egy fontos téma: tudom, hogy sok támadás éri a tulajdonosokat, azonban tudni kell, hogy pénzügyi határaikat feszegetve, a költségvetésből jelentős részt vállalva finanszírozzák a klub működését a koronavírussal és recesszióval sújtott gazdasági időszakban. Ahhoz azonban, hogy üzletileg nyereségesek legyünk, a javuló sporteredmények mellett megfelelő nagyságú játékoseladást kell produkálni, lehetőleg a nemzetközi piacokon.
A másik kieső klubnál, a Vasasnál drasztikus költségcsökkentésről olvasni, illetve a központi támogatás is kisebb az NB II-ben. Rendben lesz a háttér a következő szezonra?
Természetesen egyeztettünk már erről a tulajdonosokkal, ők is azt szeretnék, hogy erős és stabil Honvédot építsünk és mindent megtesznek annak érdekében, hogy megteremtsék ehhez a szükséges feltételeket. Azonban biztos, hogy csökkenteni kell a kiadásokat és a költségcsökkentés jelentős részben érinti majd a játékosbéreket. A másik komoly tétel az infrastruktúra, mindenképpen tárgyalni szeretnénk az állammal erről, hogy kedvezőbb konstrukcióban béreljük a létesítményeket, ezt az NB I-ben maradás esetén is megtettük volna.
Ha már a létesítményt említetted, öröm volt ránézni tavasszal a Bozsik Aréna lelátóira, hiszen 2023-ban 4000 feletti volt az átlagnézőszámunk.
Vallom, hogy a Honvédot legendái és az érte szorító közösség teszi/tette nagy klubbá. Előbbiek jelentős szerepet játszottak a klub történelmében, ők emelték fel a Honvédot és mutatnak példát az utánuk következő generációknak, nekünk pedig ápolni kell ezeket a hagyományokat.
Ami pedig a közönséget, illetve tágabban a közösséget illeti, büszke vagyok arra, hogy jelentősen nőtt a Bozsik Aréna nézőszáma, tétmeccsen idén tavasszal volt a legtöbb néző a stadion átadása óta és három találkozóra is több mint ötezren látogattak ki. Azt gondolom, hogy a gyengébb szereplés ellenére is élményt adtunk a gyerekeknek, a Puskás Ferenc Általános Iskolával is tovább mélyítettük a kapcsolatunkat és szeretnénk a Budapesti Honvéd Sportegyesülettel is erősíteni a kooperációt. Ez az építkezés kiemelten fontos marad a jövőben is.
Rendkívül fájó a kiesés, az viszont mindenképpen pozitívum, hogy a gyenge szereplés ellenére is sikeres a közösségépítésünk, tavasszal folyamatosan emelkedett a nézőszámunk. Iskoláktól, alapítványoktól, sportszervezetektől érkeztek a gyerekek, a 14 év alattiak ingyen jöhettek a hazai meccseinkre és biztos vagyok benne, hogy közülük is kerülnek majd ki a jövő Honvéd-szurkolói. Szeretnénk, hogy bő egy év múlva ők is újra NB I-es mérkőzésen drukkolhassanak.
Végezetül: ki lesz az első csapat új vezetőedzője?
Hamarosan erről is beszámolunk majd. Annyit megígérhetek, hogy a választás összhangban lesz az akadémiai munkára épülő, értékteremtésre fókuszáló stratégiánkkal. Egy alázatos, szorgalmas és lelkes szakmai alkotóközösséget szeretnénk építeni, amelyhez szívesen csatlakoznak a legkiválóbb hazai tehetségek, mert biztosítva látják benne fejlődésüket és karrierútjukat.
