Horváth Ferencnél bevett szokás, hogy a mérkőzések előtt, az öltözőben összekapaszkodik a csapat és rendre egy-egy játékos tart beszédet a többieknek – a Villarreal elleni stadionavatón nem is lehetett kérdés, hogy a profi karrierjétől búcsúzó, a csapatkapitányi karszalagot viselő Djordje Kamber szól a többieknek, legendánk beszédét pedig itt olvashatjátok.
„Nem készültem arra, hogy én itt beszélni fogok. Nem tudom, mit fogok mondani… Angolul beszélnék, hogy ne kelljen senkinek se fordítani. Nos, ebben a körben Feri (Horváth Ferenc vezetőedző – a szerk.) és Szamo (Szamosi Tamás pályaedző) az, aki már tudja, hogy amikor a profi karrier során eljön ez a pillanat, nehéz megtalálni a helyes szavakat. Nehéz leírni, mennyi minden történt és mi minden vár az emberre azután. Nem akarok nagy okosságokat mondani, csak egy dolgot, egy nagyon fontos dolgot akarok mondani nektek, mintegy tanácsként, vagy kérésként. Próbáljatok meg minden kib...ott percet élvezni a karrieretekben és az életekben. Ne add fel az apró dolgoknál, azoknál a hülyeségeknél, amik esetleg zavarnak téged, a társakat, a csapatot, amit nehezítik az életet. Csak próbáljatok meg minden kib...ott pillanatot élvezni, mert eljön ez az életkor, eljön ez a pillanat és akkor bánni fogjátok az elmulasztott pillanatokat. És higgyetek nekem, bánni fogjátok. Engem nem ért sok ilyen veszteség, mert egész életemben küzdöttem. Nem voltam soha olyan tehetséges mint ti, akiket most itt látok magam körül, én egy másik utat jártam be. És most még egyszer, küzdjetek ezért a klubért, ezekért az emberekét, mindenkiért. Ez a feladatunk. Srácok, ez az utolsó alkalom, hogy itt vagyok ebben az öltözőben, azt akarom, hogy mindenki kiabáljon! Kettő, hárooom:”
CSAK A KISPEST
