Amsel (Angyal) Ignác

1899. január 17-én született Kispesten. Bár sikereit, és 8 válogatottságát nem a KAC színeiben érte el, mégis talán érdemes megemlíteni, mert Amsel a Kispest saját nevelésu játékosa volt. Kiváló fizikai adottságokkal rendelkezett, nagyszeruen helyezkedett. Biztos kezu kapus volt, a játékostársaitól a "Pók" becenevet kapta. 1921-ben a KAC egyik csabai túráján maradt Békéscsabán, mivel kevés lehetoséghez jutott a válogatott Varga Péter mellett. Az elso játékos volt, aki vidékrol került a válogatottba. Békéscsabán nem maradt sokáig, mert az FTC hamar lecsapott rá. A zöld-fehérekkel háromszor bajnokságot, négyszer Magyar Kupát nyert. 1928-ban a Közép-Európai Kupa gyoztes csapat tagja volt. Késobb a sors Dél-Amerikába sodorta 1937-ban a brazil Sao Pauló edzoje lett. Brazilia mellette Argentinában is megfordult. 1974. július 15-én halt meg Rio de Janeiróban.

Andrusch József

1956. március 31. született Budapesten. Csendes, higgadt, kapus volt. 129 kispesti mérkozésébol 52 szer gól nélkül orizte meg a hálót. A három aranyérmes idényben mindössze négy mérkozésrol hiányzott. Az Újpesti Dózsa, a Fosped Szállítók, a Volán játékosa volt, de hozzánk az NB II-es Dorog csapatától érkezett. 1982. október 24-én a Vasas elleni gyozelemmel mutatkozott be a Honvédban (3:1). Kispesten elért sikerei: 3 bajnoki arany (84, 85, 86), 1 bajnoki bronz (83), Magyar Kupa gyoztes (85), Magyar Kupa ezüst (83). 1984 és 1986 között ötször volt magyar válogatott. 1987-ben a Vasashoz távozott, ahol, még 3 évig védett. Kertészmérnökként diplomázott, majd késobb a Testnevelési Foiskolán is sikeres vizsgát tett. Pályafutása után az üzleti életben is sikereket ért el. 2000-ben egy rövid ideig a Kispest alelnöke volt, és részt vett a klub megmentésében.

Biri János

1902. július 21-én született Budapesten. Hirtelenszoke, vakmero bravúrokra is képes kapus volt. A gólvonalon magabiztosabban mozgott. A kifutás nem tartozott az erosségei közé. Vidám természete miatt nagy népszeruségnek örvendett. 1920-tól öt éven át védte a KAC kapuját, majd két éven át az olasz AC Padova játékosa volt. 1923. szeptember 23-án a Magyarország - Ausztria (2-0) válogatott mérkozésen védett eloször címeres mezben. 1923 és 28 között öt alkalommal volt válogatott, ebbol négyszer a Kispest játékosaként. 1927-ben hazatért és több magyar csapatnál is megfordult. A Hungária, a Budai 33, a Sabaria, a II. osztályú Phöbus, és végül a III. Kerület hálóját orizte. 1933-ban a francia Amiens csapatánál töltött egy évet, majd odébb állt és három éven át a portugál Boavista (1934-37) játékosa lett. 1936-ban a svájci Young Fellows csapatánál fejezte be a játékos pályafutását, hogy aztán belekezdjen egy sikeres edzoi karrierbe. Portugáliában telepedett le, és nem kevesebb, mint tíz luzitán klubcsapatot trenírozott. Megfordult többek között az Academico de Porto, az Estoril, a Guimaraes, a Setubal, Academica Coimbra csapatainál. Legnagyobb sikereit azonban a Benfica gárdájával érte el. Háromszoros bajnok (42,43,45) és háromszoros kupagyoztes (40,43,44) lett a lisszaboni piros-fehérekkel. 1983-ban Portugáliában hunyt el.

Bodonyi Béla

1956. szeptember 14-én született Jászdózsán. Több sportágban is otthonosan mozgott, hiszen a labdarúgó pályafutása elott az atlétikával, a tornával, sot a kézilabdával is próbálkozott. Az akkor másodosztályú Debreceni MVSC csapatában 17 éves korában mutatkozott be. Tagja volt a korosztályos válogatottnak mellyel 1975-ben a svájci UEFA-tornán bronzérmet nyert. A következo évben Komora Imre hívására érkezett Kispestre. 1976. augusztus 20-án a Békéscsaba ellen húzta eloször magára a piros-fehér mezt. A 171 cm magas jobbszélso 281 bajnoki mérkozésen 80 gólt szerzett a színeinkben. 1987-ben játszotta a Kaposvár (2-0) ellen az utolsó bajnoki meccsét, majd 1988-ban egy félévre visszatért Debrecenbe. Az év második felében már a svájci FC Bulle csapatánál légióskodott. 1993-ban a II. osztályú Fribourgnál rúgja a gólokat, majd egy év múlva visszatért az FC Bulléhoz. Az FC La Tour és a FC Payerne negyedosztályú csapatainál játékos-edzoként is tevékenykedett. Jelenleg is Svájcban él, és dolgozik. 1979 és 1985 között 27 alkalommal játszott a válogatottban és 6 gólt szerzett. A Kispesten eltöltött 12 év alatt komoly éremgyujteményre tett szert. Sikerei a Honvéd színeiben: Öt bajnoki cím (80,84,85,86,88), egy ezüst (78) és egy bronzérem (83). Egy Magyar Kupa gyozelem (85), 2 ezüst (83,88) és 1 bronzérem (81). Közép-európai Kupa ezüst (1977).

Csábi József

1967. február 14-én született Szolnokon. A labdarúgás szeretete apai örökség, hiszen az édesapja NB II-es játékos volt. 1978-82 között a Szolnoki Sportiskola, 1982-84 között a Szolnoki MÁV MTE tagja volt. 1988-94-ig a Bp. Honvéd (Kispest-HFC) játékosa. Ez volt pályafutásának a legsikeresebb korszaka: háromszoros bajnok (1989, 1991, 1993), egyszeres ezüstérmes (1994) és egyszeres bronzérmes (1992) volt. 1989-ben Magyar Kupa-gyõztes lett. 1994-ben Vincze Istvánnal együtt a Mezey-Egervári kettõs kezei alatt formálódó BVSC-be szerzõdött, majd Izraelben, a Hapoel Kfar Saba csapatánál folytatta a pályafutását. 1997-ben visszatért Magyarországra, ahol az MTK játékosa lett. 1998 elején Komora hívására visszatért Kispestre. 1999-ben az izraeli Hapoel Beer Sheva csapatához távozott, de 2000 elején már ismét a kispestiek játékosának vallhatta magát. Összesen 191 bajnoki mérkõzést játszott Kispesten, ezeken a meccseken 2 gólt szerzett. A BEK-ben 9 alkalommal lépett pályára. 1993 és 1995 között tízszer volt válogatott, ebbõl hétszer kispestiként került be a nemzeti együttesbe. Visszavonulása után az edzõi mesterségre adta a fejét. Dolgozott többek között szülõvárosában, Szolnokon, a Vasasnál, illetve Vecsésen. Jelenleg az NB III-es csapatunk szakvezetõje.

Czibor Zoltán

1929. augusztus 23-án született, 1945 és 1948 között a Komáromi MÁVban játszott. 1948-tól 1950-ig az FTC, majd két évig a Csepeli Vasas játékosa volt. 1952-ben került Kispestre, ahol kétszer bajnok (1954, 1955) és egyszer ezüstérmes (1953) lett. 1955 volt az egyik legsikeresebb éve, ekkor a bajnoki cím mellett a Magyar Népköztársasági Kupában ezüstöt szerzett, és elhódította a gólkirályi címet is. 1949 és 1956 között 43 mérkõzésen viselte a válogatott mezét, ezeken 17 gólt szerzett. 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyat, 1954-ben Bernben vb-ezüstöt nyert. Részese volt az angolok elleni 6:3-as és 7:1-es legendás gyõzelmeknek. Kiismerhetetlen cselei miatt Rongylábúnak becézték, gyors, technikás, gólveszélyes játékos volt. 1956-ban külföldre távozott, az MLSZ és a FIFA egy évre eltiltotta a játéktól. Az AS Roma kötött vele elõszerzõdést, 1958-ban mégis a Barcelonába igazolt. A katalánokat két bajnoki (1959, 1960) címhez juttatta, és egyszer a spanyol kupát (1959) is megnyerte. A Barca hívei nem véletlenül imádták, hiszen balszélsõként 90 bajnoki meccsen 56 gólt szerzett. Csapatával kétszer (1958, 1960) is megnyerte az UEFAkupa elõdjét, a Vásárvárosok Kupáját. 1961-ben BEK-döntõt játszott a portugál Benfica ellen, és bár Czibor és Kocsis is gólt szerzett, mégis 3-2-re elvesztették a mérkõzést. A sors iróniája, hogy ennek a meccsnek is a berni Wankdorf stadion volt a színhelye - még az eredmény is megegyezett - csakúgy, mint az 1954-es németmagyar vb-döntõnek. 1961-ben a városi rivális RCD Espanolhoz távozott, ahová késõbb kétszer is visszatért. Közben megfordult a bécsi Austriánál és több kisebb spanyol csapatnál. 1965-ben az Espanolnál fejezte be a pályafutását. Visszavonulása után Kék Duna nevu kávézóját vezette Barcelonában. 1990-ben Komáromban telepedett le, a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki. 1997. szeptember 1-én halt meg.

Dudás Gyula

1902. január 7-én született Dudás Gyula, a KAC, a Kispest FC, majd az Újpest FC és a Soroksár hátvédje, 1925 és 1932 között 20-szor volt válogatott. A közepes termetű játékos becenevét ? Durung ? meghazudtolva, kitűnő technikai és taktikai képzettségével, könnyed, elegáns, és mégis biztonságos mozgásával a legkiválóbb magyar hátvédek közé emelkedett. Mindkét lábbal kifogástalanul rúgott, 10-10 mérkőzésen játszott a jobb és a bal oldalon, pompásan fejelt, pontosan helyezkedett és igen gyors volt. Rúgótechnikájának jellemzésére álljon itt a Nemzeti Sport 1924. június 14-i beszámolója: ?Pünkösd vasárnapján az első ellenfél a BSK volt, amely az FTC-t 3-1 arányban legyőzte, és ez a győzelem még most sem ment ki a fejéből. Különben a BSK-t otthon még sem zágrábi, sem román, sem olasz, sem osztrák, szóval egy csapatnak sem sikerült még legyőznie és a KAC-ot is csak tízóraira akarták elfogyasztani. Ez azonban nem sikerült nekik, annak dacára, hogy a KAC ifjúsági játékosokat próbált ki a meccsen. Jaksics nevű bíró vezette ezt a meccset, s ? szolgáljon intelemül a többi csapatnak ? nem átallt semmiségekért a KAC ellen három 11-est megítélni. Érdekes, hogy egyikből sem lett gól, az elsőt ugyanis Biri helyettese, Balla, bravúrosan kivédte, a másik kettőt a túl óvatos szerbek a kapufa mellé helyezték. A kitűnő szerb bírót azután alaposan zavarba hozta a KAC. Ugyanis egy beadást az ifjúsági centercsatár, Fürstner, a gólba fejelt, közben azonban úgy felvágták, hogy kórházba kellett szállítani. A szabályos gólt persze nem volt szíve a bírónak megadni, így hát 11-est adott, mert hátha? Dudás azonban nyugodtan, laposan helyezte a labdát az egyik sarokba. A bíró nem adta meg a gólt, mert a BSK kapusa kijött a kapuból (!). Dudás a labdát beteszi a másik sarokba. A bíró a gólt ismét érvényteleníti. Harmadszorra Dudás magasan helyezte be a labdát, és miután ennyi szabálytalanság láttán a közönség is háborogni kezdett, a bíró végre megadta a gólt.? Játéka sok tekintetben emlékeztetett kiváló elődjére, Rumbold Gyulára. Hozzá hasonlóan nem a lendületi, hanem a játékos elemek jellemezték. Kortársai a legszebben játszó magyar hátvédnek tartották. Legemlékezetesebb teljesítményét 1931. dec. 13-án, az olaszok ellen (2-3) nyújtotta. 1921-25 között volt a Kispesti AC játékosa. 1925 februárjában Olaszországba szerződött. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy héthónapos légióskodása idején a Padovában jobbösszekötőt játszott. 1925. szeptember 12-én tért haza Itáliából, természetesen Kispestre. 1930. február 17-én szerződött Újpestre. A Kispest 7000 pengőt kapott érte. Újpesten három bajnoki címet nyert (1929-30, 1930-31, 1932-33). Az Újpest színeiben lejátszott 62 bajnoki mérkőzésen nem szerzett gólt. Alapembere volt az 1930-as genfi Bajnokok Tornáján győztes lila-fehér csapatnak. Az 1933-34-es bajnokság befejezése után az Újpest szabadlistára tette, de a következő szezont is az első osztályban, Soroksáron kezdte. Kispesten az Irányi Dániel u. 5. szám alatt lakott. Visszavonulása után teljes figyelmét a Gödör Vendéglőre fordíthatta.

Faragó Lajos

1932. augusztus 3-án született Budapesten. A kispesti nevelésu játékos jó fizikumú, megbízható, bátor kapus volt. Pontosan helyezkedett, kitunoen öklözött, kifutásai is jók voltak. Grosics árnyékában sokáig csak a tartalékok kenyerét ette. 1945-63 között volt a Kispest és a Bp. Honvéd tagja. 1952-63 között 146-szor védte a kapunkat. 1951. december 31-én a Pécsi Lokomotív elleni MNK-mérkozésen került be eloször az elso csapatba. Több nemzetközi mérkozés után, 1952. november 6-án, Szegeden bemutatkozott bajnoki meccsen is (Szegedi Honvéd - Bp. Honvéd 2-3). Háromszoros magyar bajnok (52,54,55), kétszeres ezüstérmes (53,58) és egyszeres bronzérmes (59). 1955-ben az MNK-döntojében ezüstérmet szerzett. 1956-ban mindkét BEK-meccsen o védte a kapunkat. 1959-ben Közép-európai Kupát nyert. Az 1960. évi olimpián szerepelt bronzérmes csapat tagja volt, ötszörös olimpiai válogatott. 1954-57 között 7 alkalommal védte a válogatott kapuját. 1954-55-ben háromszor volt az utánpótlás, 1955-60 között kilencszer a B, 1956-57-ben háromszor a Budapest válogatott tagja. 1963. április 14-én védett utoljára a Honvéd színeiben (Bp. Honvéd – Vasas 1-2).
Játékos pályafutása után, elobb a tartalék csapat, majd 1964-73 között a Bp. Honvéd utánpótlásánál edzo. 1973-74-ben 23 meccs erejéig a felnott csapat vezetoedzoje volt. Ez alatt 8 gyozelemét, 9 döntetlent és 6 vereséget ért el az általa edzett gárda. Ezt követoen a Kossuth KFSE-nél, a Kaposvári Táncsics-nál, és Szíriában dolgozott. 1979-80 között a mozambiki Matchedje Maputo edzoje volt.

Garaba Imre

1958. július 29-én született Garaba Imre. A tökéletesen megbízható labdarúgó mintaképe. Kitartó, szívós hátvéd, taktikailag fegyelmezett, nem turt megalkuvást. Becsúszó szerelései élményszámba mentek. Szodligeten kezdte a pályafutását, majd következett a III. kerületi TTVE. Óbudáról a Váci Izzó csapatához került. Garabát, Tichy Lajos fedezte fel a Honvéd számára, amikor egy mérkozés alakmával szinte egyedül tartoztatta fel a kispesti csatársort. 1979. augusztus 29-én, az 1-1-re végzodött Bp. Honvéd – FTC rangadón mutatkozott be az NBI-ben. Piros-fehér színekben, 4-szeres bajnok (80,84,85,86), egyszeres kupagyoztes (85) lett. 1982-ben az év játékosa. 1986-ban aktív játékos létére az MLSZ elnökségébe választották. 1987. június 13-án a DMVSC – Bp. Honvéd 0-2 mérkozésen játszott utoljára a Honvédban. 1979 és 1987 között 243 bajnoki mérkozésen 14 gólt szerzett. 1987-ben belekóstolt a légiós életbe. A francia Stade Rennes-nél töltött két évet, majd 1989-ben a belga RSC Charleroi-hoz szerzodött. 1992-ben visszatért Magyarországra, a BVSC csapatához. A válogatottban 82 meccsen 3 gólt lott. Részvett két világbajnokságon (1982, és 1986). 1993-tól edzo lett, dolgozott a BVSC-nél, a REAC-nál, a Gödöllonél, majd 1996-ban az MTK-nál. A kék-fehérek után már nem vállalt edzoi állást, sot a labdarúgástól is távol tartja magát.

Sikesdi Gábor

1960. augusztus 29-én, született Dorogon. Rendkívül hasznos, megbízható, védekező középpályás volt. A nyolcvanas években sikert sikerre halmozó Honvéd összeállítása elképzelhetetlen volt nélküle. 1973-ban, a Tokodi Üveggyár SC csapatában kezdett focizni. 1976-ban, Tatabányára került, majd a Dorog, és a Honvéd Rákóczi SE érintésével, igazolt Kispestre. A Bp. Honvédban, 1983. augusztus 21-én játszotta első bajnoki mérkőzését az MTK ellen (2-0). Az egyetlen, aki a klub játékosaként hatszor nyert bajnoki címet (1983-84, 1984-85, 1985-86, 1987-88, 1988-89, 1990-91). Kétszeres kupagyőztes (1985, 1989), emellett még kétszer játszott kupadöntőt (1988, 1990). Utolsó kispesti bajnoki meccsét, 1991-ben, szintén az MTK ellen játszotta (2-1). A BEK-ben és az UEFA kupában 9-9 alkalommal lépett pályára. 1988-ban háromszor szerepelt az olimpiai válogatottban. 1991-ben visszatért Dorogra, majd aktív pályafutását befejezve edzőként dolgozott tovább.